Miért fontos ?
Amikor a Biblia Isten nevét használja, máris kényszerítve érezzük magunkat arra, hogy ne mint erőre, hanem mint személyiségre gondoljunk. Ez segít minket, hogy közelebb kerüljünk hozzá.
Ezt a nevet nem az emberek választották.
A Biblia elmondja,
- hogy Isten választotta magának, és kijelentette,
- hogy használni kell ezt a nevet.
Azt mondta:
„ És Isten még egyszer elmondta Mózesnek:
„Így szólj Izrael fiaihoz: »Jehova, a ti ősatyáitok Istene, Ábrahám Istene, Izsák Istene és Jákob Istene küldött hozzátok.« Ez az én nevem időtlen időkig, és erről fognak emlékezni rám nemzedékről nemzedékre.” 2Mózes 3:15
Hogyan tudnánk megfelelő tisztelettel adózni a legfontosabb név viselőjének?
- Talán úgy, hogy ha sohasem mondanánk ki vagy írnánk le a nevét, mivel nem ismerjük pontosan annak eredeti kiejtését?
- Vagy inkább oly módon, hogy használjuk azt, és pedig a nyelvünk szokásos kiejtés- és írásmódján, miközben illendőképpen beszélünk a név tulajdonosáról, és mint az ő imádói, helyes viselkedésünkkel tiszteletet szerzünk neki?
Tehát nem az a lényeg, hogy mindig kijavítsuk a helyes / helytelen kiejtést, mikor senki sem tudhatja melyik a helyes!
A név kiejtése lehet - más és más - ám ez csak kiejtés kérdése, nem pedig a jelentést érinti.
A héber nyelvben olyan sajátos és rendkívül szoros kapcsolat van a személy és a név között, ami a mi nyelvünkben és nyelvi gondolkodá-sukban ismeretlen.
- Akinek nincs neve, az nem is létezik.
- A személynek a neve pedig a lehető legtöbbet elárul annak viselőjéről.
- A név ismerete azt jelenti, hogy ismerem a nevet viselő személyt. Ha a nevét sem tudom, nem ismerem őt, egy ismeretlen Isten számomra.
Tehát: Ha meg akarom ismerni Istent,
akkor először a nevét kell tudnom.