Istennek nevei, megnevezései.
Istennek számos neve,megnevezése van!
Ezek a megnevezések valamilyen:
- tulajdonságával,
- cselekvésmódjával, illetve valamilyen
- poziciójával kapcsolatosak.
Ilyenek például:
Adonáj: Úr, Uram
ELOHIM: Isten
EL: Isten; Isten; aki hatalmas; erő
EL ELYON: A Felséges, Magasságos ( Isten )
EL OLAM: Az Örökkévaló Isten
EL SHADDAI: A mindenható Isten
JEHOVA ELOHIM: Legfelsőbb ISTEN,vagy
ISTEN az ISTENEK ISTENE.
JEHOVA JIREH: Az ÚR Gondoskodik
JEHOVA RAFA: AZ ÚR az én Gyógyítom
JEHOVAH NISSI: Az Úr az én Zászlóm
JEHOVA SALOM: Az Úr az én Békességem
JEHOVA RAAH: Az ÚR az én Pásztorom
JEHOVA TSIDKENU: Az Úr az mi Igazságunk
JEHOVA SABAOTH/TSEBAOTH: A Seregeknek Ura
JEHOVA SAMMA: Ott lakik az ÚR
Teremtő Isten
Szabadító Isten
Erős Isten
Örökkévaló Atya,
stb.
Mindezeken felül, Istennek még van egy neve, az Ő egyedülálló, különleges,rejtélyes, személyes, és kimondhatatlan neve.
Ez a név a misztikus zsidó hagyományban négy betűből áll:
- Y(od)
- H(é)
- V(au)
- H(é).
"A JHVH (vagy YHWH יהוה) az úgynevezett tetragrammaton (görögül τετραγράμματον – (a) négy betű), a négybetűs héber Istennév, Izrael Istenének az Ószövetségben található neve." ( idézet a A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából. )
Írásban a zsidók Isten nevét a szent tetragrammal (YHWH) jelölték:
Több mint 7000-szer fordul elő a Bibliában!
A Biblia mindegyik könyvében megtalálható az Isten neve.
Kivétel: Eszter könyve, ahol, egyáltalán nem fordul elő Isten neve.
Jahve: Ez Izrael Istenének személyneve.
A Jahve név mássalhangzói fölé, illetve alá az Adonáj szó magánhangzóit írták. Ebből a kombinációból született a Jehova szó.
A választott nép előtt Isten neve Isten lényegét fejezte ki.
Úgy látták, hogy Isten mivolta ragyog ki e névből.
Úgy számított előtte, mint maga az Isten, és úgy félt az Ő nevétől, mint egykor magától az Istentől a Sínai hegyen.
A zsidók Isten iránti tiszteletből nem ejtették ki a szent nevet (csak évente egyszer a főpap), helyette általában az Adonáj (,,az Úr'' ) nevet használták.
Létezett egy olyan szokás is, mely szerint ha Isten nevét kellett kimondani, az ember elhallgatott és szívére tette a kezét, vagy kezével az égre mutatott, és mindenki megértette, hogy Istenről van szó, de maga a szent Név nem hangzott el.
De kezdetben nem volt így.
Amikor Isten kijelentette az Ő személyes nevét, nem mondta se akkor se utána, hogy ne használják, és hogy ne ejtsék ki ezt anevet.
Sőt Isten Fia, Jézus Krisztus, a zsidók nyakassága miatt újra meg kellett tanítania őket Isten nevének a helyes használatára, kiejtésére:
János 17:6 Nyilvánvalóvá tettem a nevedet azoknak az embereknek, akiket nekem adtál a világból...
János 17:26 És megismertettem velük a nevedet, és meg is fogom ismertetni,...
Figyeljük meg ezeket a kifejezéseket:
- nyilvánvalóvá tettem
- megismertettem velük
- meg is fogom ismertetni ( ez által utalt arra, hogy a jövőben, az Ő halála után újra a feledésbe fog merülni ).
Végül is miért is közölte volna Isten ezt a különleges nevet, ha nem azt akarta volna:
- hogy ezen a néven ismerjék Őt,
- hogy ez a név megkülönböztesse Őt minden más istentől, és teremtménytől,
- hogy ezen a néven imádják Őt,
- azaz, ez a név HASZNÁLVA legyen az Ő imádatában!?